Zádori Mária énekes tanulmányait Nagykanizsán kezdte Ivánkovits Ferencné irányításával. 1965-ben, még középiskolás-ként  a Magyar Rádió és Televízió 1965-ös Ki mit tud versenyének kategóriagyőztese. 

Alapító tagja az l97l-ben alakult ARS RENATA Szólóének-együttesnek, amely Virágh László vezetésével a magyar régizenei mozgalom egyik kezdeményezője volt, valamint a Magyar Bach Társaság-nak és a Magyar Régizenei Társaságnak. 

l97l-től l986-ig a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának tagja. 

A Capella Savaria (autentikus hangszereken játszó) barokk zenekarral 1981-ben történt megalakulása óta rendszeresen együttmű-ködik. Mintegy 55 hanglemezfelvételének jelentős részét is velük készítette a Hunga-roton és a Quintana hanglemezkiadó cégeknél. Ezek közül négy (Händel: Duets & Cantatas, Johannes Passion, Brockes Passion, valamint Telemann: Brockes Passion) elnyerte az Év Hanglemeze díjat. 

1969-tól az Országos (Nemzeti) Filharmó-nia szólistája. Repertoárja a l5.-től a l9. századig terjed. 

Díjai: 

 l987. a Magyar Rádió Nívódíja,        

1989. Liszt Díj, 

 1999. a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze   

2000. Hungaroton Díj,                               

2004. Tinódi Lant,                                    

2012. Magyar Művészetért Díj Ex Libris kategória, 

2018. Kossuth Díj,

Szerepelt Európa szinte valamennyi országában. Londonban fellépett Ton Koopmannal, turnézott Ausztráliában, az Australian Chamber Orchestra-val, az Egyesült Államokban a San Francisco-i Philharmonia Baroque Orchestra-val (Nicholas McGegan vezényletével), és Izraelben. Rendszeres vendége a nagy régizenei fesztiváloknak (Innsbruck, Gent, Regensburg, Göttingen, Karlsruhe, stb.) és számos felvételt készitett a Westdeutsche Rundfunk számára (Hermann  Max), melyek közül 1998-ban CD-n is megjelent Johann Ludwig Bach Trauermusik-ja. Több éven át az Il Giardino Armonico (Giovanni Antonini) Bach kantáta-sorozatának szoprán szólistája. A több mint húsz év óta a Dr. Kamp Salamon által elindított és a Lutherania által rendezett Bach-hét és kantátazenés isten-tiszteletek állandó szereplője. 

Különös gondot fordít a régi magyar muzsika ápolására, amit számtalan hangversenyének műsora és az ARS RENATA Szólóének-együttessel valamint a Vagantes Trióval készitett lemezei (Magyar énekek a XVII. Századból és Balassi madrigálok) is tanúsít.  

 Szemelvények itthoni kritikákból 

 Fodor Géza írja: "Amit A Zene allegorikus figurájának mindössze 43 ütemnyi szólamában Zádori Máriától hallhattunk, az abszolútum, non plus ultra; azt a hét teljesítményt (köztük a Natalie Dessay-ét), amelyet az említett felvételeken hallani, nem lehet egy napon említeni vele. A szólamnak az a tagolása, az artikulációnak és a hangszínárnyalásnak az a változatossága és finomsága, az olasz nyelvnek s a vokális vonalnak és hangsúly-nak az az összeforrottsága, amellyel Zádori ezt a 43 ütemet kimunkálta és megformálta, a Monteverdi-stílus magasiskolája, megörökítendő és módszerében-igényességében tanítandó lenne énekesek generációi számára. "Muzsika 2005. május, 48. évfolyam, 5. szám, 14. oldal  

Kroó György rádiókritikája: "Ez az előadás, amelyből szinte sütött a szöveg hangulata, a boldogító érzéki szépség lírája, csakúgy, mint az őrületté fokozódó szenvedély, vagy a boldogtalan szerelem s bosszú tragikus hangja, ez az előadás, amelynek elsöprő erejű recitativói díszlet, jelmez, színpad nélkül teremtettek felejthetetlenül sűrű, zárt, drámai légkört a teremben, világklasszishoz volt méltó."  

"Haydn Hat angol canzonettája nem hagyta szárazon a szemeket, hogy az Arianna a Naxos-kantáta végleg elkápráztassa a kö-zönséget. Zádorinak megszokott éteri hangzása, utolérhetetlen belső azonosu-lása, minden nyelven tökéletes kiejtése, pompás karakterteremtő képessége, érez-hető spiritualizmusa és gyomorba öklelő szuggesztivitása mellé ekkor olyan drámai kitörés és erő párosult, amely meghozta a végső katarzist. Hittük ekkor. Ám pár mondatos megemlékezése után, amelyben megemlítette negyvenéves jubileumát, és köszönetet mondott első tanárnőjének, valamint az ezúttal is jelen levő Virágh Lászlónak, sok évtizede mesterének, köszönetképpen elénekelte kedvenc Haydn-dalát, a Das Leben ist ein Traum (Az élet álom) címűt. Ennek a végén nemigen akadt ember a nézőtéren, aki ne sírt volna. Lélektől lélekig - így énekel Zádori Mária. Reméljük, még sokáig, és nem gondol búcsúra. Olyan kincse ő a magyar zeneéletnek, akit nem annyian és nem úgy becsülnek meg, ahogy az a legnagyobb művészeket, amilyen ő is, megilletné. A színpadon elmaradt virág helyett ezt az írást nyújtom át neki köszönetképpen az elmúlt 25 év megszámolhatatlan felejt-hetetlen élményéért. Mert köszönetet nem neki kellett volna mondania, hanem nekünk." (Mikes Éva)

 Fáy Miklós: Tudom, tudjuk, hogy a díjak nem jelentenek semmit. Senki sem a díjért dolgozik, és a díjtól még senki nem lett nagyobb művész. Sokan kaptak díjakat, akiknek nem kellett volna, és Latinovits sem kapott soha Kossuth-díjat. 

De azért a legsötétebb kultúrpolitikai időkön már túl vagyunk, az állam már nem mondja meg, hogy ki mennyire nagy művész. Mégis minden évben elcsodálkozom, hogy Zádori Mária megint nem kapott Kossuth-díjat. 
Többet nem lehet tenni egy ügyért, mint amennyit Zádori Mária tett. A hangja ma is gyönyörű, az éneklése mindig tartal-mas, távoli, félig vagy egészen ismeretlen régi szerzőkről derül ki, hogy nekünk is mondanak valamit, ha Zádori Mária segíti őket. A klasszikusokat nyilván nem kell annyira segíteni, Mozart vagy Purcell már az előadót is vizsgáztatja, hogy vajon fölér-e hozzájuk, de Zádori Mária mindig fölér. Ennek ellenére…
Nem mintha sokat számítana. Viszont most én is elámultam az évek számán: 40 év a régi zene szolgálatában. Mind a negyven évről nem tudok beszámolni, ehhez túl későn kapcsolódtam be a Zádori-hallgatásba, de arra még emlékszem, amikor először hallottam vele lemezen a Laudate Dominumot. A zenét Mozart írta, a lemez egy nagyon keveset ígérő borítójú Hungaroton-kiadvány, az ifjú Fischer Iván volt a karmester, és az ismert énekesek mellett a legszebb áriát egy kórista énekelte. De úgy, hogy néhány nemzetközi nagyágyú is tanulhatna tőle. Semmi manír, semmi önmutogatás, csak a szép hang, a muzsika egyenletes hullámzása, és fölötte a dallam. Nagyon csöndben kellett utána lenni.  Aztán jöttek még élmények, lemezek és koncertek, az Ars Renata együttes tagjaként vagy külön, zenekar és kórus előtt, vagy egy fortepiano mellett, magányosan, de egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor Zádori Mária éneklése hidegen hagyott volna. Nyilván most sem fog. 

 

 

Oldal: Zádori Mária
MAGYAR RÉGIZENEI TÁRSASÁG - © 2008 - 2024 - earlymusic.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat