"Elismerés

Nem adják át többet az 1999-ben alapított Tinódi-lant díjat, mivel az alapítók szerint már minden arra érdemes művész átvehette az elismerést. A díjat Molnár Pál újságíró és Virágh László zeneszerző alapította az énekelt vers elismerésére. MTI"

 Levelem a MTI kulturális szerkesztőségéhez:

Tisztelt Szerkesztőség!

A múlt heti kuratóriumi ülésünk után a fenti hír került Önökhöz.  A hírt a kuratórium titkára Molnár Pál újságíró adta le, illetéktelenül, erre ugyanis nem kapott felhatalmazást, és a kuratóriumot sem értesítette róla, ráadásul megtévesztő és torzított információkat  közölt.

A hír helyesen így szól:

1. A Tinódi-lant díjat a kuratórium egyhangú döntéssel, pénzügyi okok miatt megszüntette. A díj tárgya egy (kedvezményes áron 100 ezer forintért készíttetett) koboz, amelyet már 13 alkalommal adtunk át. Az alapítvány, amely ezt az összeget évről évre rendelkezésünkre bocsátotta, sajnálatos módon a támogatást megszüntette. A döntés meghozatalában az is közrejátszott, hogy már harmadik éve nem találtunk a díj követelményrendszerének megfelelő jelöltet (historikus előadásmód stb). A kuratórium azt is kimondta, hogy ha az anyagi feltételek fennállnak, illetőleg alkalmas jelöltet is találunk, új régizenei-irodalmi díjat alapítunk a régi magyar énekelt vers előadóinak elismerésére.

2. A díjat a MAGYAR RÉGIZENEI TÁRSASÁG alapította 1999-ben Molnár Pál újságíró javaslatára.

3. Idén január 17-én, szombaton tartotta a Magyar Régizenei Társaság szokásos évi Tinódi emlékhangversenyét  Magyar epikus költészet címmel. Ez alkalommal elismerő oklevelet nyújtottunk át Kónya István lantművésznek, nemrég megjelent Lantkönyv, A lant vándorútja Európában című könyvéért. Mindezt Molnár Pál nem tartotta szükségesnek közölni.

Kérem, szíveskedjenek kiigazításunknak helyt adni!

Budapest, 2015. január 19.

 Köszönettel  

                                                                             Virágh László                                                                                                                                                           MRZT és kuratóriumi elnök

---

Zádori Mária: Egy  zenetörténeti ritkaság 

A XIX. századi Magyarország viharos évtizedeiben alkotó, méltánytalanul háttérbe szorított zeneszerző, Mosonyi Mihály  magyar és német nyelvű dalait tartalmazó két kötet került a kezembe nemrég a győri Magyar Kultúra Kiadó gondozásában.

Igazi  világpremier, de mint ilyen miért nem tudunk róla?

A kötetekben  található hanglemezt Sziklavári Károly (a magyar zeneművészet utóbbi két évszázadának avatott kutatója, a MMA ösztöndíjasa) igényes, kimerítő tájékoztatója egészíti ki, amelyből részletesen megismerhetjük a zeneszerző életpályáját, gazdagítva ezzel a magyar szerzők sorát.

Alaposságát dícséri a források felkutatása és közlése, korabeli dokumentumokkal, képekkel, kottapéldákkal illusztrálva.

Mosonyi kottaírása művészi igényű volt, erről tanúskodik a könyvben közölt, Mosonyi Mihály: Gyászhangok  Széchenyi István halálára c. művének (azóta már elveszett partitúra) egy kottaoldala. A lélekben magyarrá lett német szerző így nyilatkozott a Zenészeti Lapok 1861. júl. 17.-i számában: " Nem tehetek róla, de én azt hiszem, hogy a gondviselés  mintegy ujjal mutat reá, hogy a magyar zenének művészi értelemben vett kifejlesztése által (a német, olasz s francia zeneirály s iskola mellett) alapítsuk meg a 4-ik világhírű zeneírmodort is: a magyart." 

Pest egyik elismert zeneszerző tanára. minden műfajban alkotott: kisebb és nagyobb szabású dalművek, egyházi darabok, kantáták, a capella és kíséretes kórusművek, kamarazenei darabok, átiratok, szimfóniák és operák jellemzik munkásságát. A zeneművek teljes jegyzéke megtalálható a kiadványban. 

Mint énekes, érdeklődve nyitottam ki a  Mosonyi dalok összkiadását tartalmazó esztétikus megjelenésű könyveket.

Az első kötet a német dalokat tartalmazza.  Eddig publikálatlan hat korai dalt, további hat, Op.5. jelzésű dalt Emanuel Geibel, Robert Burns, Heinrich Heine  és a Schilflieder ciklust  (Dalok a nádasból,Op.6) Nikolaus Lenau verseire. 

A dalok részletes leírása és elemzése, valamint az eredeti szöveg és annak fordítása is megtalálható a kiadványban.

Két rokonlelkű művész szerencsés találkozása ez, a magyarországi születésű, német ajkú költőnek és a német családi háttérrel rendelkező, de magyarrá lett zeneszerzőnek. Lenau romantikus, kitárulkozó lírája schuberti, schumanni magaslatokba emelte Mosonyi dalköltészetét, amelyet hallhatunk a mellékelt lemezen. A Miksch Adrienne által  megszólaltatott An Irma és a Wiegenlied c. dalok kiemelkedőek. Tökéletes szöveg, érzékletes, szép hangulati ábrázolás. 

A magyar  költészet nagyjainak (többek közt Petőfi S. Arany J.) verseire komponált dalokat a 2. kötet tartalmazza. 

32  kompozíció hallható a lemezen, köztük a 25 magyar népdalt (népies műdal) tartalmazó Füredy Mihály operaénekes által kötetbe gyűjtött dalok,

Hat népdal Tóth Kálmán költeményeire, valamint olyan nagy formátumú művek, mint a Mátyás anyja, Letészem a lantot (Arany J.)  vagy a Gara Mária.

Ábrányi Kornél remek recenziót írt a Magyar nyelvű dalokról, amely szintén olvasható a kötetben, ezért ennek ismertetésétől most eltekintenék. 

Külön említésre méltó, talán legsokoldalúbb zeneművészünk, Elek Szilvia érzékeny, néha már szinte túl is szerényen háttérbe húzódó kísérete a Schmidt  Károly pozsonyi mester által 1844 körül épített zongorán. 

Végezetül álljon itt a  Sziklavári Károly által írt beköszöntő utolsó sora: 

"Szolgáljanak végre mindenki örömére az Elődök szellemi hagyatékának eme kincsei!" 

Szeretettel ajánlom az olvasók szíves figyelmébe ezt az érdekes, tanulságos kiadványt. 

 Sajnálatos, hogy csak internetes megrendelés útján lehet birtokába jutni ennek kiváló könyvnek:

 

https://www.mkkiado.hu/az-elveszett-szerelem-hangjai-637

Oldal: KÖZLEMÉNYEK
MAGYAR RÉGIZENEI TÁRSASÁG - © 2008 - 2024 - earlymusic.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat